Egy humanista blogja

A magyar államszocialista berendezkedés és elődei létrehoztak egy széles körű ipart (ebben a blogban erre fókuszálunk), amelyet azonban a tulajdonosi érdek hiányában a rendszer  nem tudta elég hatékonyan és versenyképesen működtetni. A rendszerváltás során ennek az iparnak a 80 százalékát lebontották, vagy eltűnt a privatizáció hullámverései közepette, és a munkahelyek százezrei megszűntek.

A magyar gépipar reprezentáns nagyvállalatai a rendszerváltás során, igaz, eléggé lepusztult állapotukban, szemétlapátra kerültek, a gépeket, berendezéseket aprópénzért eladták, exportálták, beolvasztották. Természetesen a rendszerváltás során az legnagyobb felvevő piacunkat jelentő orosz piacot eldobtuk magunktól, mivel ki akartunk szabadulni a Kelet Európai politikai - gazdasági - katonai betagozódásból, és részben gyorsan kiszakítottuk magunkat ezekből a kapcsolatrendszerekből. Ezzel új piacokat nem tudtunk szerezni, a régieket elvesztettük, s főként a nyugati tőke privatizálta ki elsősorban a magyar cégeket, és velük azok megfogható piacait.

Lassan  az a generáció, amely ezt a korszakot és folyamatot ismerte, dolgozott benne, eltávozik, és saját gazdasági múltunkat egy erősen és elfogultan átpolitizáló gárda szemüvegén keresztül láttatják velünk, így aligha érti a mai magyar társadalom, hogy a kádár korszak 80 as évekbeli állami gazdasági alapjának folyamatos züllését egy értelmetlen módszerrel végzett privatizációs hullám nem hogy fel és megoldotta volna, de még tovább mélyülő, és hosszú távú, tartós gazdaság nélküliséget hozott magával. Volt egy hatékonytalan, jelentős mértékben versenyképtelen gazdaságunk, ezt megsemmisítették, az érték nagy részét engedték magánzsebekbe vándorolni, a gyenge új tulajdonosság inkább eladta, mintsem megújította volna a kezére került gazdaságot, így most a szó szoros értelmében nincs elegendő gazdasága az országnak. 

A külföldi tőke hoz ugyan gazdaságot, de keveset, annak profitját általában azt látjuk elviszi, és ez a gazdaság maga is jelentős mértékben elvihető, és nyilván válság időszakokban ezt viszik először olcsóbb helyre, vagy szüntetik be működését, mintsem az anyaországival tennék ugyanezt. A saját tőke viszont nem érzi magát biztonságban, mert kicsi, gyenge, kis piaci rést tudhat csak magáénak, retteg a külső nagyobb tőkeerő megjelenésétől, és saját tőke vagy tőkéhez jutás hiányában beszorultan működik jelen viszonyaiba. Mutassatok néhány nemzetközi ill. globális vállalattá váló hazai vállalatot!

Szerintem a kereteket megszabó liberális esznék alapján működő állam ebben a helyzetben nem jó eszme, mert nem illeszkedik a nemzeti érdekhez. Fel kellene találni a gazdaságtámogató államot. A saját KKV szektor növekedését és piaci terjeszkedését kellene mindenekelőtt támogatni az iparban, szolgáltatásban. De ezt ki kellene találni, milyen eszközökkel lehet ezt értelmesen csinálni. Erre a feladatra sok a hivatalos, de kevés a hivatásos.