Bár bizonyos, hogy OV rossz modorával, antidiplomáciai közlekedési módszereivel, minden mellett és ellen való érvelési képességeivel, csúsztatásaival, diktatórikus hajlamaival együtt is bizonyos mértékig felmentendő az EU-val való kapcsolatok megromlása ügyében.

Az a véleménynem, hogy az EU-hoz való csatlakozás sem nekünk, sem Kelet Európa más népeinek nem hozta meg azt a gazdasági felemelkedést, amelyet reméltünk tőle. Ennek fő okát abban látom, hogy mi bekerültünk egy nálunk több lépcsővel fejlettebb, érdekeit nálunk jóval jobban érvényesíteni tudó gazdasági közösségbe, amely igazában nem segítette gazdaságaink modernizációját, felzárkózását, versenyképessége partnereivel azonos szintre emelését.

A relatív elmaradottságunk az EU és más fejlett ipari államok gazdasági szereplői számára hazánk könnyű belépést jelentett piacainkra, a privatizációs folyamatban vállalatok irreálisan alacsony áron való megvásárlására. A saját tulajdonú nagyvállalatok vagy megsemmisültek, vagy külföldi tulajdonba kerültek, a KKV szektor pedig a maga belföldre orientált körülményeivel lényegében stagnál.

A hazai tőkefelhalmozási képesség az országban alacsony, s mivel a magyar gazdaságban a saját tőke megtérülése alacsonyabb a hitelkamatoknál, ezért a saját forrásból való beruházások nem voltak képesek a fejlettségi gap leküzdésére. A hazánkba települő külföldi direkt tőkeberuházások volumene összgazdasági szinten nem tudott szélesebb hatású modernizációt biztosítani. Nem vitás, hogy az EU eddig jelentős forrásokat biztosított a gazdasági fejlődéshez, de komoly, széles köorü modernizációt ez sem tudott hozni.   

Ezért aztán az ország GDP termelő képessége alapjában véve stagnáló tendenciájú. Ha ehhez hozzávesszük az infrastruktúrák hihetetlen fejletlenségét, amelynek az elmúlt évek beli fejlesztése óriási állami forrásokat is igényelt, akkor megállapítható, a magyar gazdasági fejlettségi szintnek az EU-éhoz való fejlődése, egy komoly külső Marshall terv nélkül nem képzelhető el.

Gyurcsány is felismerte ezt a helyzetet. és kérte az EU-t, hogy hozzon létre a Kelet Európai államok felfejlesztésére egy 100 md. Eurós  fejlesztési alapot, de ezt a javaslatot az EU élből, nagy méltatlankodás közepette lesöpörte az asztalról. Még arra se volt hajlandó, hogy az Orbán kormány hatalomba lépésekor egy 7,5 százalékos államháztartási  hiány lehetőségét megadja e kormánynak, holott már az előző válság hatására hozott számtalan intézkedés miatt a gazdaság hanyatlásnak indult, és az életszínvonal csökkent.

A 2012-es EU 2,5 százalékos államháztartási hiánycél további nagy áldozatokat igényel, miközben a válság és az EU és köztünk lévő asszimetrikus versenyképességi viszony miatt a GDP tömege is valószínűleg csökkenni fog. Az országnak nincsenek beruházási forrásai. A közszférában több intézmény az alulfinanszírozás révén csőd szélén áll. Kérdem én, milyen tartós, államháztartási költségcsökkenési intézkedéseket tart az EU lehetségesnek. Bontsa le az ország teljes egészében a jóléti-szociális rendszereit? Végezzük ki a nyugdíjasainkat?

Az ország 10-20 Md forintos külső hitelre vár az IMF-től akkor, amikor a görög gazdaságba az EU már 300 Md eurót öntött, és Görögország csődveszélye ezzel még messze nem múlt el. A mai viszonyok közt hazánknak nincs felhalmozó képessége, enélkül nem nőhet a versenyképesség, enélkül nem javulhat az egyensúlyi helyzet és a deficites illetve eladósodási helyzet, enélkül nem tud az EU-ban egyenrangú versenytársként és tagországként működni. 

OV ezen a helyzeten próbál jól-rosszul segíteni. Eddigi tevékenysége egyelőre nem látszik segíteni. De akkor hol a megoldás?