Egy humanista blogja

Valószínűleg nem lehet velem semmit megbeszélni. Valószínűleg mint állampolgár hiábavaló velem tárgyalni, megbeszélni, egyeztetni, konfliktusmentesen, netán tán barátságosan kommunikálni. Néhány évet egy szép nagy és fejlett országban tölthettem, és magyar barátaimhoz becsöngetett a kerület polgármestere,, leült velünk beszélgetni, és kikérdezte a véleményünket, beszélt a céljairól, a privát életéről, egyszóval volt egy szép esténk.

Én itt kisfiú vagyok, és mivel nem lehet velem megállapodni, megalkudni bizonyos kívánatos pl. magatartási szabályokról, így ehelyett gyorsan törvényt ülnek, új törvényt hoznak, és értesítenek, ha nem tartom be, akkor kivégeznek, felnégyelnek, felakasztanak, és utána agyonlőnek. Vagy ami rosszabb, annyi büntetést rónak rám ki, hogy két havi kajapénzünk bánja.

Kormányom nem nevel, meggyőz, érvel, hanem állandóan fenyeget, nyilvánvalóan gyűlöl. És nem csak engem, hanem mindenkit. Az állam utálja kis hazánkban polgárait, és a polgárok utálják az államot. Az állam és a polgárok közt zajlik a kisded háború, amelyben jelenleg egyértelműen ...............a vesztes. 

Az én életemben eddig az államot képviselő állami alkalmazott valamiképpen mindig kiszúrt velem, hivatalos ügyekben. Nem kérnem kellett, hanem instanciáznom, kérelmeznem, és ő kegyesen elintézett dolgokat, ha akart, és ha nem akart, mindig volt oly törvény, rendelkezés, előírás, bármi, ami ellenem szólt. Mintha előbbiek nem csak rendet akartak volna tartani, hanem azt is érzékeltetni kívánták velem, hogy alárendelt porszem vagyok,  akinek ennek tudatában megfelelő alázattal kell hozzájuk viszonyulnom. 

A Rockefeller Centerben ki van írva, az állam nem ura, hanem szolgája az embereknek. Nálunk ezt meg kell szorozni mínusz eggyel. És az tulajdonképpen teljesen mindegy, milyen színű kormányzás van. De a fenyegetődzés az újmódi. Nem rég vezették be, mint államvezetési módszert. Hadd féljen az az "emberek".....