Egy humanista blogja

Mint közgazda, igyekszem megérteni, hol rontottuk el ezt a rendszerváltást? Csak az 1988 óta elteltekben kell keresni az okokat, vagy van valami genetikai jellegű társadalmi-gazdasági hibánk, torzulásunk, amely jóval korábbról, esetleg történelmi múltunkra visszautalva is hat? Vagy esetleg mindkét oldalról számtalan szubjektív és objektív hibás kód van itt, amelyek kudarcainkat előidézik?

Biztos, hogy fél évezrede a magyar történelem vereségek története, ez vitathatatlan. Egy ekkora ország a mohácsi honvédő csatára csak 25-30 katonát tudott összeszedni ? Elveszett minden szabadságharcunk, elvesztettük többnyire kényszer szövetségeseinkkel az első és a második világháborút, 56-ot leverték. Igaz, az ország folyvást harcolt függetlenségéért, és meg akart szabadulni kényszer partnereitől, de ez 1988-oig nem sikerült.

Későn és kifejezetten külső hatásra kezdődött az ország modernizációja részben az monarchia keretein belül, részben a német kapcsolatrendszeren keresztül, majd a rendszerváltás előtt a KGST keretén belül, amikor is egy egy államszocialista ipar és egy zömmel szövetkezeti mezőgazdaság jött létre. Ez nem volt hatékony, és az ország egy visszafejlődő, lerohadó, veszteséges, de teljes, de nem hatékony foglalkoztatással lépett a rendszerváltás küszöbére. 

A rendszerváltás sem sikerült, mert túltagadta az előzményt, és kiöntötte a vízzel a gyereket. A készpénzes privatizációs elv meghozta rettentő gyümölcsét, a komoly végtermékgyártásra alkalmas, de nem hatékony ipart, annak döntő részét megsemmisítette, illetve jelentős részét elkótyavetyélte, jelentős részét kilopták, és csak egy kis szelet maradt meg , s működik ma is. A téma óriási, de az igazság még nem hangzott el. Ezzel a hazai ipari munkaerő jelentős része elvesztette munkahelyét, s a rendszerváltás óta a valós munka és jövedelemnélküliségről kevés adatunk van.

A mezőgazdaság átalakulása olyan hatékony volt, hogy naturáliákban pl. az állat-tenyésztés felére harmadára esett, a fejlődő nagybirtoknak a magas gépesítés okán már nem kell élőmunka, ezért a falu megtartóképessége romokban hever. 

 A beteg államszocializmust az ostoba rendszerváltó politikák egy sok sebből vérző beteg kapitalizmussá transzformálták, amelyben úgy egymillió ember magasra emelkedett, van egy kétmilliós középosztály, és van egy 6 milliós alsó osztály, a társadalmi különbségek óriásivá váltak. 

A demokrácia rendszere nem, tudott fejlődést termelni, nem tudta segíteni az eredeti tőkefelhalmozást. A magántőke jelentős része luxus fogyasztássá vált, egy része külföldre menekült, így vagy úgy, de kivonult a magyar gazdaságból.

Az állam beavatkozása a gazdaságba mindeddig hihetetlenül sikertelennek bizonyult. Mai vezető pártunk az elemi közgazdasági racionalitás utolsó morzsáit is kisöpörte, és az állami adósság csökkentését a lakossági jövedelmek jelentős megcsapolásával érte el, és mit sem tudott tenni a fellendülésért.

A magyar közgazdaságtan halott? Nem látszik, hogy nincs egy elegendően nagy és versenyképes magyar gazdaság? A termelésünk, különösen a tudástartalmú árú és szolgáltatás termelésünk kevés, a végtermék termelésünk  elenyésző, a szociális kiadásaink túl magasak, bár folyik a rokkantak egészségesítése. 

De nincs baj, a szeretett vezető látja a gondokat, és ez az év már a konszolidáció éve lesz. Isten áldása legyen rajta.