Magyarország csendes, újra csendes, elfolyt a szabadság öröme, megszűnt egymás szeretetének öröme, vágya. Minket nem kérdeznek, velünk nem beszélnek, csak ők tudhatják, mi a tuti, és:
- azt akarják, hogy azt akarjuk, amit ők akarnak, ne azt, amit mi akarunk
- azt akarják, hogy ezentúl minden másként volt, mint ahogy volt, akkor is, ha az, ami volt, jó volt, de ne azt akarjuk
- azt akarják, minden múltunk tagadjuk meg, csak az ő múltjukat ne
- azt akarják, ne lássuk az éhezőt, szenvedőt, elhagyottat, munkát-pénzt nem találót, a tél hidegében didergőt
- azt akarják, hogy ne akarjunk.
- azt akarják ne akarjunk partner lenni
- azt akarják, hogy azt lássuk, értünk akarnak.
Ebben sokáig hittem, de most már nem akarok benne hinni, és várom, ki adja vissza a hitem abban, lesz, lehet még előre is akarni.
Ámen
.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.