Egy humanista blogja

Évek óta tanítok vállalat elemzést pénzügyi mutatók, tőkepiaci elemzések, kérdőíves felmérések segítségével, és meglep, hogy az az ezek által visszatükröztetett tulajdonosi magatartás mennyire ellentétes azzal, aminek a mai fejlett kapitalizmusban lennie kellene. Mivel ma akadálytalanul és magára hagyottan érvényesülnek a a vállalati tulajdonosi viszonyok, és nincs komoly állami struktúrapolitika, a  következőket látom (remélem reálisan):

A KKV 

• a,A KKV-k többségében a menedzsment készségek, felkészültség empirikus alapokon áll, a tulajdonosok nem képzett menedzserek
• a KKV-k tulajdonosai által megvalósított szervezettsége ösztönös, és korlátozott,
• a tulajdonosi piacszervezési képesség alacsony, piac ezért megmarad kicsinek és ingatagnak,
• a pénzügyi megalapozottság (saját tőke ellátottság) gyenge,
• a banki háttér esetleges, bizonytalan, erőteljes korrupciós vonások szövik át,
• a ciklusnak kitettség hatalmas,
• a koncentráció, centralizáció lehetősége elenyésző
• a tulajdonos minden lehetséges jövedelmet kivon a cégéből, mert állandóan retteg a piaca összeomlásától és családja egzisztenciájának megsemmisülésétől
• az erősen fejlesztés orientált tulajdonos nem jut hosszú forráshoz,
• ezért ha fejleszt, ezt gyakran rövid forrásokból teszi nagy kockázatot és állandó likvid feszültséget vállalva
• a kkv többnyire (kis hazánkban) nem tudja piacépítésben megjárni a helyitől a megyei szintig, a megyei szinttől az országos szintig, az országostól a nemzetközi szintig eljutás, a növekedés-fejlődés lépéseit
• a magas hozzáadott értéket előállító területekre a KKV nem tud bejutni,
• kutatás a KKV-knál nincs,
• a high tech termék előállítás területeire egy KKV aligha tud bejutni, 
• s a legnagyobb baj nem csak a tőkehiány, a fő bajt inkább a piachiányban látom,
• a KKV tulajdonosai ülnek egy  kis tőkén és képtelenek tulajdonosi egyesülésre, RT méretű közös vállalkozások kialakítására. 

A nagyvállalati szféra

Ebben a szférában a szakmai kutatások elemzések számára teljesen áttekinthetetlen a tulajdonosok és a menedzsment viszonya, a tulajdonosi rendszer belső mozgása, a vállalati adásvételek, beolvadások, megszűnések, elvándorlások, csődhelyzetek kialakulása, végbemenése: 

A (nekünk) nagyvállalatok zöménél, ha a tulajdonos külföldi cég vagy család, vagy globális vállalat:

• a profit maximálás általános
• külföldi betelepülő cég esetén a profit repatriálás és helyi adó elkerülés iránti törekvés általános
• a külföldi nagyvállalat áreszközökön keresztül is profitot tud kivinni a cégből
• a bérszínvonal visszatartása, a munkaidő ellenérték nélküli meghosszabbítása napi gyakorlat
• a külföldi cégek hazai betelepülését jelentős mértékben a helyi piac elfoglalása motiválja
• a betelepülő cégek egy részénél világos a helyi kapacitások legyűrésére irányuló törekvés
• a globális vállalatok egyik típusa a vándor cégek, amelyek olcsó kubatúrában gyorsan elvihető gépekkel, berendezésekkel működnek, s a költség,- vagy vagy piaci előnyök stb.mentén percek alatti továbbköltözési lehetőség biztosításával települnek egy-egy országba 
• mások a viselkedési, érdekeltségi viszonyok azoknál a betelepült cégeknél, amelyek jelentősen helyhez rögzített technológiákat alkalmaznak, mint amelyek vándoréletmódra lettek kialakítva 

Minden abban az irányban mozog, ahogy az előbbiekben a vállalati tulajdonosi, vezetői  magatartás hat. Ma előbbiek egy kudarcos privatizációs gyakorlat talaján bontakoztak ki, emellett jelentős adósságheggyel is küszködik minden az állami, mind a háztartási, mind a vállalkozói szféra. Vagyis a rendszerváltással az egyik rossz gazdasági struktúrából a másikba mentünk át.

Az a véleményem, hogy nem lehet (lehetett volna) az ország gazdaságát valódi és széleskörűen átgondolt gazdaságpolitika nélkül, egyedül a külső felhalmozásra, a tőke szabad mozgásaira építve. Ezt az elgondolást az élet nem igazolta.